magam

nem létező, megsemmisített önarckép.

Amikor gyakorolok (mint Arthur Rubinstein aki még 95évesen is megmozgatta az ujjait a zongorán) akkor hülye fejemmel sporolósan lemosom az elkészültet, hogy festhessek egy újabbat. Ha eszembe jut a nagy izgalomban akkor lefényképezem. De soha nem vagyok magammal megelégedve és azt hiszem, hogy a következő az már jobb lesz. Szász Endre ezeket mint műterem szemetet is eladta. Hát ezt itt nem kellett volna lemosnom már csak azért sem, mert ez a jó kis favágóingem már nincs meg sajnos…




Mondja el véleményét



négy × 4 =